Egy adott mérés elvégzéséhez az első szempont az, hogy milyen érzékelőt használunk. Még ha ugyanazt a fizikai mennyiséget mérjük is, többféle érzékelő áll rendelkezésre.
A következő kérdéseket vizsgáljuk meg a mérés jellemzői és az érzékelő használati feltételei szerint:
A tartomány nagysága;
Az érzékelő térfogatán mért pozíció követelménye;
A mérési módszer érintkező típusú vagy nem érintkező típusú;
A jelkivonás módszere, vezetékes vagy érintésmentes mérés;
Az érzékelők forrása, hazai vagy importált, megfizethető vagy saját fejlesztésű.
Ezt követően eldönthetjük, hogy milyen szenzort válasszunk, majd mérlegeljük az érzékelő konkrét teljesítményindexe.
Érzékenység kiválasztása
Általában az érzékelő lineáris tartományán belül kívánatos, hogy az érzékelő a lehető legérzékenyebb legyen. Csak nagy érzékenység esetén viszonylag nagy a mért változásnak megfelelő kimeneti jel értéke, ami kedvez a jelfeldolgozásnak. Figyelembe kell azonban venni, hogy a szenzor érzékenysége nagy, és a mérés szempontjából lényegtelen külső zaj könnyen keverhető, amit az erősítő rendszer is felerősít, ami befolyásolja a mérési pontosságot. Ezért magának az érzékelőnek magas jel-zaj aránnyal kell rendelkeznie, hogy minimalizálja a kívülről érkező interferenciajeleket.
Az érzékelő érzékenysége irányított. Ha az érzékelő egyvektoros és magas iránykövetelményekkel rendelkezik, akkor más irányban alacsony érzékenységű érzékelőt kell választani. Ha a mért vektor többdimenziós vektor, annál kisebb keresztérzékenység szükséges az érzékelőhöz.
Frekvenciaválasz jellemzői
Az érzékelő frekvencia-jellemzői meghatározzák a mérendő frekvenciatartományt, és a megengedett frekvenciatartományon belül torzításmentesnek kell maradniuk. Az aktuális érzékelő válasza mindig határozott késleltetés. Minél rövidebb a késleltetés, annál jobb.
Minél nagyobb az érzékelő frekvenciaválasza, annál szélesebb a jel frekvenciatartománya.
A dinamikus mérésnél válaszjellemzőket (stacionárius, tranziens, véletlenszerű stb.) kell átvenni a túlzott hiba elkerülése érdekében.
Lineáris tartomány
Az érzékelő lineáris tartománya az a tartomány, amelyben a kimenet arányos a bemenettel. Elméletileg az érzékenység ezen a tartományon belül állandó marad.
Minél szélesebb az érzékelő lineáris tartománya, annál nagyobb a tartománya, és bizonyos mérési pontosságot garantálhat. Az érzékelő kiválasztásakor először meg kell határozni az érzékelő típusát, hogy megtudjuk, a hatótávolsága megfelel-e a követelményeknek.
Valójában azonban garantáltan egyetlen érzékelő sem lesz abszolút lineáris, és a linearitása relatív. Ha a mérési pontosság viszonylag alacsony, a kis nemlineáris hibával rendelkező érzékelő egy bizonyos tartományon belül megközelítőleg lineárisnak tekinthető, ami nagy kényelmet biztosít a méréshez.
A stabilitás
Az érzékelőnek azt a képességét, hogy a teljesítményét az idő múlásával változatlan szinten tartsa, stabilitásnak nevezzük. Az érzékelő környezete az a tényező, amely befolyásolja az érzékelő hosszú távú stabilitását, kivéve magának az érzékelőnek a szerkezetét. Az érzékelőnek erősen alkalmazkodnia kell a környezethez, hogy az érzékelő jó stabilitású legyen.
Az érzékelő kiválasztása előtt meg kell vizsgálnia a használati környezetét, meg kell tennie a megfelelő intézkedéseket a környezeti hatások csökkentése érdekében, és ki kell választania a használati környezetnek megfelelő érzékelőt.
pontosság
A pontosság az érzékelő fontos teljesítménymutatója, amely az egész mérési rendszer fontos láncszeme. Minél nagyobb az érzékelő pontossága, annál drágább az ár. Ezért az érzékelő pontossága mindaddig kielégíthető, amíg a teljes mérőrendszer pontossági követelményei teljesülnek. Ez lehetővé teszi az olcsóbb és egyszerűbb szenzorok, az atlasz kompresszor tartozékok kiválasztását az azonos célra elérhető számos érzékelő közül.
Ha a mérés célja kvalitatív elemzés, akkor a nagy ismétlési pontosságú szenzor választható. A kvantitatív elemzéshez pontos mérési értékeket kell nyerni, és a kívánt precíziós érzékelőket kell kiválasztani.
Egyes speciális felhasználási alkalmakkor a megfelelő érzékelőt nem lehet kiválasztani, az érzékelőt meg kell tervezni és le kell gyártani, és a saját készítésű érzékelő teljesítményének meg kell felelnie a használati követelményeknek.
